Dorrigo Rainforest Centre, Dome Rd
Dorrigo NSW 2453
Útvonaltervező →

A tengerparttól nagyjából egy órányi autózásra található az Ausztrália egyik legjobban kiépített nemzeti parkja, a Dorrigo National Park. A Marcia hurrikánnak köszönhetően olyan arcát mutatta most az ausztrál esőerdő, amilyenre az ember a neve alapján számít: az esőset. Ha olyan helyre értem, ahol valamiért gyérebb volt a lombkorona, ott úgy esett, hogy két méterre sem lehetett látni.

A parkban egyébként több útvonalon is be leht járni az esőerdőt. Én a hosszabbnak, a 7 kilométeresnek indultam neki, ami 2,5 óra alatt teljesíthető, de nagyjából 45 perc és kb. 10 pióca a lábamról való eltávolítása után inkább visszafordultam. Ezek a kis dögök a cipőn felkapaszkodva szépen ellepték a lábamat. Könnyen le lehet őket egyébként pöckölni és nem is szívják ki az ember összes vérét, de azért kellemetlen volt. Főleg, hogy az egyiket már majdnem a tökömről kellett levennem, úgy felmászott.

A túra után beültem benyomni egy fish & chipset, amit itt legalább annyira szeretnek, mint az angolok. Engem nem győzött meg. Éppen azon gondolkodtam, hogy milyen fajta halat ehetek, mert semmi íze nem volt a fűszereken kívül, amikor odajött a felszolgáló kislány, hogy vérzik a lábam. Igazából nem is csak őgy vérzett, hanem ömlött belőle a vér. Az egyik kis genyaláda piócát nem vettem észre és teleszivattyúzta magát a véremből, majd mikor jól lakott, akkor lepottyant, a vérem meg szépen folyt tovább, mert ugye ezek véralvadásgátlót öklendez nek a sebbe, mikor nekiállnak a kajálásnak.

Találtam még egyet a nadrágomon, amit lepöcköltem, majd hirtelen vigyázba állt:

Akkor értettem meg, hogy ezek így “állnak” az erdőben is és arra várnak, hogy valaki vagy valami elsétáljon mellettük és szépen ráakadjanak.

Volt egyébként egy un. “skywalk” is, amin gyakorlatilag a lombkoronák között lehetett sétálni és ezt kellett volna látni:

Ehelyett most ezt lehetett:

Úgyhogy ide még egyszer sajnos vissza kell jönni

Az esőerdő egyébként egy nagyon érdekes dolog. Itt látszik igazán, hogy mire is képes a természet.

A fenti képen látható fa például az 1980-as években dőlt ki, de a többi növény szépen elkezdte átvenni a helyét. Még pár év és már nem is fog látszani, hogy ott valaha egy fa állt, ami ráadásul a kidőlésekor letarolt mindent.

Így hajt ki újra egy korábban kettétört fa.

Egy nagyon jó példa, hogy mire képes a természet. Igaz ez Belgiumban van. De jól látszik, hogy ha holnap kihalnának az emberek, a természet igen hamar eltűntetné a nyomainkat.

Miközben visszafelé sétáltam, egy ilyen gyönyörűséget találtam.

Néha egyébként elég kísérteties volt egyedül sétálni. Mondanom sem kell, hogy nem sok ilyen hülye volt, aki szakadő esőben nekivágott az erdőnek. Viszont mentségemre szolgáljon, hogy nem voltam azért egyedül . Bár az ausztrálok olyan tempóban sétálnak, mintha valami díjat kapna az, aki elsőnek odaér. De ugye pont ez az, hogy nincs hova. Elmennek egy nemzeti parkba és végigfutnak az ösvényeken.