88 Esplanade
Woodgate QLD 4660
Útvonaltervező →

Két napja útra keltünk Osyval, aki szerencsére el tudta intézni, hogy pár napra csatlakozni tudjon hozzám, így együtt indultunk el északra, Bundaberg irányába. Jelenleg Woodgate Beach-en vagyunk, ahol annyira megtetszett, hogy úgy döntöttünk maradunk még egy napot.

De kezdjük az elejétől.

Február 10-én, kedden, indultunk el Sunshine Coast irányába. Ez az a hely, ahol a szörfösök tobzódnak.

 

A hülyék kedvéért azt is megmondják, hogy orral vagy tolatva álljon-e be az ember egy parkolóhelyre.

 

A Burger King-et pedig Hungry Jack’s-nek hívják, mert mikor 1969-ben Burger King-ék rájöttek, hogy Ausztráliában is lenne igény a műanyag termékeikre, akkor kiderült, hogy egy adeleide-i gyorsétterem (legendák szerint a McDonald’s megbízásából) már levédette ezt a nevet. Szívás.

 

Namost, ahogy az a fényképekből is látszik, Sunshine Coast nem egy szar hely. Még akkor sem, ha van pár medúza és a sirályok a partra járnak meghalni. Ráadásul január végével véget ért a főszezon, így már nincsenek is annyian.

 

 

Ebben a kempingben a Macdonald tó partján például csak mi voltunk. Meg kurva sok csótány a fördőszobában, amiért viszont kárpótolt a csend és a gyönyörű, csillagos égbolt. Én ennyi csillagot még sosem láttam az égen, mint itt Ausztráliában. Sajnos túl béna vagyok, hogy jó képeket csináljak róla… Este egyébként horgásztunk is a tó partján, bár semmit nem sikerült fogni.

 

 

Másnap aztán tovább indultunk Bundaberg irányába, ahol most kelnek ki a teknősök és amit mindenképpen látni szeretnék. Útközben egyszer eltévedtünk és bekeveredtünk egy cukornád ültetvényre. Na ez az a hely, ahol a mérges kígyók élnek.

 

Mivel elég nagy távolságok vannak, a vezetés pedig monoton, így ilyen vicces kis játékokkal próbálják ébren tartani a sofőröket. És a pihenőkben ingyen kávét adnak.

 

 

A tegnapi nap csúcspontja pedig a kenguru farmon tett látogatásunk volt, ahol ezek a kedves kis állatok a kezemből ettek. Mármint a kezemben tartott magvakból.

 

 

Útban Bundaberg felé megszálltunk Woodgate Beach-en, ami annyira bejött, hogy úgy döntöttünk maradunk még egy napot. Most éppen a tengerparton ülve írom ezeket a sorokat. Nehéz ez a csóró blogger-élete.

Este voltunk horgászni és végre fogtunk is halakat. Bár ma mikor meg akartam őket pucolni elég fura színük volt, úgyhogy a serpenyő helyett a kukában landoltak. Így örült Osy az első Ausztráliában kifogott halának. Annyira belejött, hogy most is éppen horgász honlapokat nézeget.

 

Ez pedig a folyó, ahol horgásztunk. Apály idején. Dagálykor pedig úgy jött fel a víz, hogy alig győztünk felfelé pakolni.

 

A kempingek egyébként nagyon kulturáltak és tiszták. Semmi okunk nem lehet a panaszra. Úgyhogy halad tovább a buzikaraván.