Petaling Street
Kuala Lumpur, Malaysia
Útvonaltervező →
A változatosság kedvéért a repülőtéren nem működik a WiFi, úgyhogy az igéretemmel ellentétben nem tudom feltölteni az újabb posztot. Ha ezeket a sorokat olvassátok, akkor rendben megérkeztem Brisbane-be.
Tegnap a hindu templom után megnéztünk még egy kínai templomot is, úgyhogy az idei évre le is tudtam a templomlátogatásokat.
Aztán megnézük a Petaling Street Marketet, ami gyakorlatilag egy kínai piac. Ugyanazokat a szarokat árulják, mint a világ bármelyik másik kínai piacán. A piac utcáját övező házakban pedig az idelátogató férfiak nagy örömére kuplerájok üzemelnek. Nem, én nem próbáltam ki a maláj kurvákat. Szerintem nem túl egészséges ugyanoda betenni a himbilimbit, ahol előtte már több tucat jött-mentté is megfordult.
Viszont a “Street Food” kifejezésnek itt van igazán értelme, hiszen itt nem csak az utcán fogyasztják az ételt, hanem ott is készítik:
A hatalmas kultúrádás közepette megszomjaztunk, így bementünk egy autentikus maláj kocsmába, ami gyakorlatilag egy jamaikai reaggea bár volt:
Találtam egy Suzukit!
És elmentünk egy helyi india étterembe, ahol kézzel kellett enni. Azért látván a megdöbbent fejemet, megalázóan odatették a tányér szerepét betöltő banánlevélre a kanalat és a villát. A kaja egyébként nagyon finom volt, csak eszméletlenül csípős. Ami nem volt csípős az pedig olyan fűszeres volt, hogy azért égette a számat. Azt mondták úgy eszem, mint egy gyerek, mert nem voltam hajlandó mind az öt ujjamat beledugni a kajába. Amúgy hiába mostam meg azóta vagy húszszor, még mindig curry szaga van annak a három ujjamnak, amivel érintkezett az étel.
Jelentem, egyelőre nem fosom! Majd feltétlenül beszámolok a fejleményekről.
Kívülről egyébként ilyen bizalomgerjesztően nézett ki a hely:
Ez itt a helyi metró. Szerintem nagyon laza.
Ebéd után aztán addig nyaggadtam Rena-t, hogy kimentünk a városon kívülre. Egyenesen a közel 2000 méter magas “Genting Highlands”-re. Aminek igazából azon kívül, hogy az őserdőbe kocsikáztunk fel (majd le) egy szerpentinen nem sok értelme volt, mert a hely csúcsa ködbe veszett.
Délután aztán felmentünk a 300 méteres toronyba, ahonnan ilyen fasza képeket lehetett csinálni:
Ez annyira tetszett, hogy este megint fel kellett mennünk, akkor pedig ilyeneket:
Ami megdöbbentő, hogy Malájzia eszméletlen tempóban fejlődik. Mindenfelé építkezése. És nem ám ilyen 4-5 emeletes épületeket húznak fel, hanem 40-50 emeletes felhőkarcolókat. Néha indokolatlan helyeken.
A teljes államigazgatást például 4-5 éve átköltöztették Kuala Lumpurból egy addig kisvárosnak számító környező településre. És ha már így tettek, akkor gyorsan felhúztak köré egy technológiai parkot is, ami nagyjából a Szilícium-völgy maláj megfelelője. Nekem nagyon tetszett a modern, tágas környezet.
Ottjártunkkor éppen éjszakai piac volt.
Közben szerencsésen megérkeztem Brisbane-be, azaz Ausztráliába. Erről majd holnap.
