109, Jalan Ampang
55000 Kuala Lumpur, Wilayah Persekutuan Kuala Lumpur
Útvonaltervező →

Reggel egy beazonosíthatatlan egytálétel disznószarszagban történő elfogyasztása után (valaki disznókat tart a szálloda melletti tanyán) nekivágtunk Rena-val Kuala Lumpurnak.

Megnéztük a turisztikai központ régi, koloniális épületét és a mellette lévő parkot, ahova az emberek “lepak”-olni járnak.

Szerintem Rena kocsija továbbra is kurva jó. 2 millió Forintnak megfelelő helyi fizetőeszközbe kerül és nagyjából mindenki ezzel kezdi a vezetést. Myvi a márkája. Tegye fe la kezét, aki valaha is hallott róla. Meglepően jól össze van rakva egyébként és olyan extrákkal rendelkezik, mint a tolatóradar, autómata váltó, elektromos ablak, klíma, légzsákok.

Aztán megnéztünk egy olyan madárkertet, ahol a túra végén az étlapról válogatva meg lehetett kóstolni azokat a szárnyasokat, amiket nem sokkal korábban még az ott direkt erre a célra árusított madáreledellel etettél. Kicsit bizarr. A pulyka amúgy szent állat, azt nem lehet megenni. Csak akkor, ha nem figyelnek oda.

Ez pedig nemzeti mecset.

Mondjuk az ignoranciámnak köszönhetően be ugyan nem mentem, de a két itt eltöltött nap alatt megerősödött az a véleményem, amit az Isztambulban tapasztaltak alakítottak ki bennem, miszerint az iszlám egy erőszakos vallás. Ez politikailag nem túl korrekt megfogalmazás, és az erőszakosságot nem is arra értem, hogy bántanának valakit, de ahogy hirdetik az “igét” az az én szememben igenis erőszakos. Rena szerint Malájzia kb. 75 százaléka iszlám vallású, így rengeteg a mecset. Naponta ötször pedig hangosbemondón szólítják imára a hívőket. A szertartást pedig fajtól, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül mindenki végigköveti, mert hangosbemondón ordíttatják úgy, hogy a mecsettől kilométerekre is hallatszik. Nem értettem ugyan, hogy mit beszélt az ember, de az a stílusból teljesen világos volt, hogy nem kertészeti tippeket adott unatkozó nyugdíjasoknak, hanem sokkal inkább egy örült diktátor beszédére hasonlított, aki fel akarja tüzelni az alattvalóit. Mikor ezt szóva tettem Renának, elkezdte lefordítani, hogy éppen miről is van szó. Kiderült, hogy abszolút jól éreztem, valóban éppen arra öszönözték a híveket, hogy ne hagyják, hogy az “egyéb” vallásúak és a hitetlenek elvegyék tőlük a javaikat.

Megnéztünk aztán egy hindu templomot is. Ide be is kellett mennem, mert Rena nagyon ragaszkodott hozzá, hogy megismerjem a vallását. Érdekes élmény volt. A cipőt ugye le kellett venni, mert a templom egy szent hely, a cipő pedig piszkos. Ezért is kell lábat mosni mielőtt bemegy az ember. A belépéskor két gerendán is át kell lépni, amit illik megérinteni, ugyanis a vallás szerint a két gerende az Isten lábát jelképezi, a láb érintése pedig alázatot jelent. Ugyanezen okból kifolyólag sokan áldozatot is bemutatnak a templomban. Kicsit álszent ugyan és a vallási vezetők üzleti érzékéről vall tanúbizonyságot, hogy ezeket az áldozatokat, illetve a hozzávalókat (kókuszdió, olajok, stb.) a templom előtt, illetve a templomban is meg lehet vásárolni. A képeken két különböző templomot láttok majd. Az egyik hatalmas toronyházak között van, szerintem tök cuki.

A nap második felét majd holnap feltöltöm mielőtt indulok Brisbane-be, mert itt ritka szar a net…