Ma 7 órakor arra keltem, hogy kb 50 fokot csinált a felkelő nap a lakókocsiban. Amúgy nagyon hippis a cucc, igazi buzijárgány:

 

És ez a látvány fogadott…

Aztán Osy barátaival Agatha-val, Zitával, Endrével és Basil-lal nekivágtunk Springbooknak. Gyonyorű hely. Majd a képeken látni fogjátok. De ami ennél is érdekesebb, hogy milyen csodálatos dolgok történtek velünk. Agatha egyébként eredetileg Lengyelországból, Basil pedig Jordániából származnak, de mindketten Ausztrálok. Zita és Endre pedig nem tól meglepő módon magyarok. Bár mindketten már nagyon-nagyon régóta itt élnek.

 

Az ilyen parkokat egyébként őrök védik, akik így néznek ki (csak hátulról mertem lefotózni, mert kopasz és nagydarab). A cipője fölött hordott kemény cucc pedig szerintem a kígyók ellen van a lábán.

Elég sokáig sétáltunk egyébként lefelé, majd még többet felfelé, de a csodálatos környezet mindenért kárpótolt.

 

 

És még ilyen gyíknak már talán nem is nevezhető hüllőkkel is találkoztunk.

Aztán a nagy séta után mi is elkezdtük azt, amihez minden ausztrál a legjoban ért: barbie-zni. Nem, nem lettem abszolút homokos, bár a járgány ugye másról árulkodik. A barbie a “bárbekjúzás”-t, azaz a grillezést jelenti. Itt minen parkban több használatra kész grillsütő várja az odalátogatókat, akik használat után szépen letakarítják azt maguk után. Kíváncsi lennék Magyarországon mennyi idő után basznák szét vagy lopnák el a színefém gyűjtő kisiparosok.

Egyébként már a séta elején összefutottunk magyarokkal. Kedvesen üdvözöltük is egymást, de többet nem láttuk őket. Majd a grillezés közben megjelent egy fekete ember, bibliával a hóna alatt és elkezdtek velünk szemben grillezni. Közben Basil három svájci fiatalembert próbált bevezetni az barbie-zás rejtelmeibe, majd látva a balfaszkodásukat inkább elvette tőlük a csipeszt és megsütötte helyettük.

 

 

Később kiderült, hogy a fekete, amúgy tasmán, emberünk beszél magyarul. Ami ennél is nagyobb fless volt, hogy a vele lévő párból az egyik tökéletesen, a másikuk törve beszélte a magyart. Ők erdélyiek voltak, akik 40 éve kint élnek. Kaptunk 20 éves szilvapálinkát. És itt jött a következő “miafasz”-effektus: a bilbiának látszó tárgy ugyanis ez volt:

 

 

Egy laposüveg és két felespohár. Aztabüdöskurvafaszba.

Amúgy én is kivettem a részem a munkából és megtaláltam a fóliát.

Ebéd közben aztán meglátogatott minket megint két sárkány, akiket meg is etettünk, Zseniális videóim vannak arról, ahogy majdhogynem kézből esznek, de sajnos a ratyi net miatt ezeket nem tudom feltölteni, így legyen elég ennyi:

 

 

Az ebéd és a hideg sörök elfogyasztása után aztán átmentünk egy másik kilátóra. Hát gyerekek, sok helyen jártam már, de ilyet még nem látam.

Wow, vagy wow?

Ez egy igazi, hamisítatlan, abszolút eredeti esőerdő. Nem az állatkerti.

 

Osy itt már fázott, hiszen 26 fok alá esett a hőmérséklet. 5 év alatt teljesen ausztrál lett, a lelkem. Bár az tényleg durva volt, hogy látszott a leheletünk. Bár annyira hideg azért nem volt. Inkább a mgas páratartalom miatt.

Ez pedig egy vombat.

Az ott egy kenguru akart lenni. Elég sokat láttunk ma, de lefényképezni nem sikerült őket…

Sajnos egyelőre élőben még ilyen kis cukikat nem sikerült látni.

Ezek meg fák a vízben. Megemelték a gátat pár éve, így elöntötte őkt a víz. Szerintem szép.

Emezek meg kakaduk. A papagájok. Van amúgy sok színes is. Majd mutatok képet, ha jók lesztek.